A magyar mérnök/katona, akinek három földrészen ápolják az emlékét... Asbóth Sándor (Keszthely, 1811. – Buenos Aires, 1868.) regénybe illő története

1811-ben született Keszthelyen. Mérnöki tanulmányait Selmecbányán és Pesten végezte. Tehetségének köszönhetően már fiatalon az Országos Főépítészeti Hivatal vezetője, támogatta Gróf Széchenyi István reformterveit, ott volt a Lánchíd építésénél. 

1848 nyarán önként csatlakozott a szabadságharc küzdelmeihez, a komáromi erődnél Klapka György hadmérnöke, majd Kossuth Lajos kormányzó szárnysegédje, hősi helytállásáért honvéd alezredesi rangot kapott. A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerült, közben a gondjaikra bízott Szent Koronát és a koronázási ékszereket társaival a határ közelében titokban elásták, megmentve attól, hogy külföldi kézre kerüljön. 

Az emigráció éveiben előbb Törökországba, majd Amerikába vezetett az útja, ahol újra visszatért a mérnöki pályához, méghozzá nem is akárhol, hanem New Yorkban lett városépítész és a világhírű Central Park egyik megálmodója.

Az amerikai polgárháború (1861-1865) elején ismét katonai szolgálatra jelentkezett. Asbóth tábornokot óriási tisztelet övezte szerény, alázatos, mégis férfias magatartása, és az őt körülvevő egykori 48-as magyar emigráns honvéd katonák miatt. Egy ütközetben bal karja olyan súlyosan megsérült, hogy csaknem teljesen lebénult, az arcába fúródó golyót pedig az orvosok nem tudták eltávolítani, emiatt élete végéig szenvedett.

A polgárháborút követően kinevezték az Egyesült Államok argentínai és paraguayi nagykövetének. Szenvedései ellenére is kifogástalanul látta el hivatalát, a dél-amerikai háborúban diplomáciai úton teremtett békét. 

Argentína fővárosában, Buenos Airesben hunyt el 1868-ban, ahol nemzeti gyász és katonai tiszteletadás mellett temették el. Több mint egy évszázaddal később, 1990-ben, hamvait az Amerikai Egyesült Államokba szállították és a nemzeti katonai sírkertben helyezték végső nyugalomra.