Gruby Dávid (1810-1898), egy méltatlanul elfeledett zseniális magyar orvos-tudós és felfedező a 19. századi Párizsból

2025.05.27
Gruby Dávid (1810-1898) arcképe egy korabeli szakkönyvben. (David_Gruby_Portrait. Mathieu Deroche / wikimedia)
Gruby Dávid (1810-1898) arcképe egy korabeli szakkönyvben. (David_Gruby_Portrait. Mathieu Deroche / wikimedia)

Gruby Dávid (Kiskér, Bács vármegye, 1810. augusztus 20. – Párizs, 1898. november 14.) orvos, a bakteriológia és a mikroszkópi fényképezés előfutára. Korabeli európai hírességek, arisztokraták és uralkodók, a legnagyobb művészek és írók orvosa, barátja, nagy titkok tudója volt...

A Bács megyei Kiskéren született földműves szülők kilencedik gyermekeként. 13 éves korában, 50 krajcárral a zsebében indult el Pestre, ahol egy kocsmárostól kapott menedéket munkájáért cserébe. Hamarosan egy jólelkű piarista tanár megszánta a tanulni vágyó fiút és felvette az iskolájukba. Az érettségit követően Bécsbe ment orvosi egyetemre, ahol nagy nélkülözések között szenvedte végig a medikus éveket. Orvosdoktori és szemészmesteri diplomát szerzett, majd olthatatlan tudásszomja egészen Franciaországig repítette. 

Párizsban kiteljesedett, korát jelentősen megelőzve, többféle orvosi szakterületen is letette névjegyét. Saját szerkesztésű mikroszkópjával folytatott kísérleteinek köszönhetően elsőként készített mikroszkopikus fotográfiákat, felfedezett számos bőrbetegséget okozó gombát és a szájpenész kórokozóit, kutatta az altatás hatásait és ő vezette be a gyógyászati vatta használatát. Szentül hitt a természeti jelenségek és a megbetegedések közti összefüggésben, ezért meteorológiai és csillagászati megfigyelések céljából saját intézetet hozott létre.

A francia fővárosban olyan világhírességek háziorvosa és barátja volt, mint Heinrich Heine német költő, író, Alexandre Dumas, Victor Hugo és Honoré de Balzac francia írók (akik regényeikben is megörökítették Gruby Dávid alakját), Frédéric Chopin lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz, vagy szülőhazájából Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály és Zichy Mihály, de gyakran hívták gyógyítani a francia császári és az angol királyi udvarba is. Az 1870–71-es német-francia háború idején negyvenágyas kórházat és ambulanciát rendezett be, ahol egymaga látta el a sebesülteket. Foglalkozott a sebesültszállító kocsik fejlesztésével is.

Igazi újító volt, gyógymódjairól legendák keringtek. A beteg életmódjának megváltoztatásával, diétával és szükség esetén szuggesztióval gyógyított, csak nagyon kevés gyógyszert alkalmazott. Rendkívül éles és alapos megfigyelőképességgel feltérképezte a páciensek életmódját és szokásait, majd radikális változásokat rendelt el, melyek sok esetben csodálatos eredményekhez vezettek.

Chopin álmatlanságát például úgy kezelte, hogy folyamatosan utaztatta Párizsból Versailles-ba és vissza, míg aztán az üres, döcögő vonaton az egyedül unatkozó művész csakhamar valóban elaludt és kipihente magát. Dumas-nak pedig, aki bezárkózva éjjel-nappal írt, s ezért állandó emésztési zavarok kínozták, sétát és periodikus almaevést rendelt, megjelölve az étkezés különböző helyeit. Mit ad Isten? A kúra folyamán egyértelműen javult a nagy író állapota…

Gruby Dávid (1810-1898) arcképe egy korabeli szakkönyvben. (Mathieu Deroche - Israel National Library, Schwadron collection / wikimedia)
Gruby Dávid (1810-1898) arcképe egy korabeli szakkönyvben. (Mathieu Deroche - Israel National Library, Schwadron collection / wikimedia)

Forrás:

Share